Kép: Forbes Magyarország
2023. március 29-én első alkalommal került megrendezésre a Forbes Power Women’s Summit 2023 – „A MOST ereje”. A rendezvény címét és előadóinak listáját látva már decemberben megvettem a jegyet, mert azt éreztem, ezt kár lenne kihagyni. Nos, igazam volt.
Írhatnék összefoglalót a programról, a nagyszerű előadókról, inspiráló beszélgetésekről, de a Forbes Magyarország munkatársai ezt már megtették helyettem (itt tudod olvasni, ha kíváncsi vagy rá).
Ehelyett inkább a saját tanulásaimat, felismeréseimet gyűjtöttem össze, mert volt belőlük bőven.
1. Fordítva ülök a lovon
Ez a gondolat nem először fogalmazódik meg bennem, de most ütött igazán nagyot. Az egész nap azzal telt, hogy egyik inspiráló történetet hallgattam a másik után és nem tudtam eldönteni, kit csodálok leginkább a sok nagyszerű előadó közül. És persze hazudnék, ha nem ismerném be, hogy az irigység is végig ott motoszkált bennem, azzal az erős vággyal, meggyőződéssel(?), hogy egyszer majd én is ott fogok állni azon a színpadon, mint inspiráló történet.
Valamikor a délután folyamán, ahogy az ebédemre vártam írtam le magamnak a következő sorokat: ezek az emberek nem úgy kerültek fel arra a színpadra, hogy egyszer elhatározták (mint én a nap folyamán többször), hogy már pedig egyszer ők is ott fognak beszélni emberek százai előtt. Mindannyian azért voltak ott, mert kitartással és meggyőződéssel tették és teszik a dolgukat. Őszintén hisznek valamiben, és azért mindent megtesznek, nem foglalkozva azzal, ki mit gondol róluk. Egyszerűen csak csinálják. Ez pedig újfent rádöbbentett arra, hogy amíg nem tudom, miben hiszek, mi a szívügyem, addig nem fog működni a dolog. És ez hozta magával a következő felismerést.
2. Ahhoz, hogy tudjam, ki vagyok és mit akarok, befelé kell figyelnem
Olyan elcsépelten hangozhat ez, de gondolj csak bele, miről szól a mai világ! Minden egyes nap, minden egyes percében, amikor a telefon a kezünkben van, a közösségi médiát pörgetjük, tv-t nézünk, rádiót vagy zenét hallgatunk, újságot olvasunk, nem teszünk mást, mint külső ingerekre reagálunk.
Minden és mindenki is meg akarja mondani, mire van szükségünk, mikor lesz jó nekünk, mitől leszünk karcsúk és egészségesek, milyen ruhában fogunk jól kinézni, hova kell utaznunk, hogy aztán menő képekkel árasszuk el a facebook és instagram profilunkat kivívva mások irigységét és elismerését, ami nélkül azt gondoljuk, senkik vagyunk. Csakhogy ebből nagyon nehéz kiválogatni, mi az, ami valóban a miénk. Amire tényleg azért vágyunk, mert az a vágyakozás belülről fakad. Mi az, amit azért szeretnénk, mert jól érezzük magunkat tőle, összhangban van velünk, rólunk szól, mi vagyunk.
És nem véletlenül beszélek többes szám első személyben! Rám ugyanúgy hatnak ezek az ingerek, mint Rád. De ma már tudom, hogy amíg nagyobb teret adok ezeknek, mint a csendnek, a befelé figyelésnek, addig esélyem sincs megtalálni önmagamat és a saját utamat. És most nem azt mondom, hogy el kell zárni magunkat az online tértől, letörölni minden applikációt a telefonunkról és elzarándokolni a hegyekbe remete életet élni hetekig vagy hónapokig (bár azt hozzáteszem, ha ez a vágyad és Téged ez tesz boldoggá, akkor menj és csináld! Nincs vele semmi gond.).
Ami szerintem fontos, hogy egyrészt a helyén tudjuk kezelni ezeket a külső ingereket, másrészt hogy mindezek mellett, vagy inkább mindezek előtt szánjunk időt és figyelmet saját magunkra. Napi 20-30 perc meditációval, elcsendesedéssel, zene nélküli sétával vagy futással a természetben már nagyon sokat tettél azért, hogy elkezdj újra kapcsolódni magaddal.
Kép: Forbes Magyarország
3. Önmagunk megismeréséhez időre van szükség
Az én állandó mumusom: az idő. Nem tudom, Te hogy vagy vele, de én elképesztően türelmetlen vagyok saját magammal. Jön egy felismerés és azonnal tudni akarom a választ, azonnal jól akarom csinálni, de legalábbis másként, jobban, hiszen az visz előre. Csakhogy az a tapasztalatom, amit egyébként baromi nehéz elfogadni, hogy ez nem így működik.
A változás a legritkább esetben egy radikális, egyik pillanatról a másikra megtörtént dolog. Sokkal inkább folyamatos kisebb-nagyobb lépések eredménye, ami hol több, hol kevesebb időt vesz igénybe, de időbe telik, ez egészen biztos. Már pedig időnk az nincsen ugyebár. Nem érünk rá. Sőt, már rég el vagyunk késve! Már rég tudnunk kellene, kik vagyunk, mit akarunk, mi a küldetésünk, hova megyünk nyaralni jövőre, mi lesz a gyerek, ha nagy lesz, mi lesz a divat jövő tavasszal, mikor érkezik a kedvenc telefonmárkánk új szériája stb. A végtelenségig folytathatnám a sort. És mindezt miért? Mert nem akarunk lemaradni semmiről. Nos, hadd áruljak el Neked valamit, amire szintén a konferencia által jöttem rá:
4. Nem maradhatok le arról, aki csak én vagyok és csak én lehetek.
Kivéve, ha nem figyelek oda saját magamra. De az a helyzet, hogy az, aki én vagyok, nem lehet senki más. És az, aki Te vagy, az sem lehet senki más. Önmagadat, a saját, egyedi képességeidet csak Te tudod kibontakoztatni. Önmagadat csak Te tudod megvalósítani.
Ehhez viszont arra van szükség, hogy elkezdj befelé figyelni és saját magadra fókuszálni, mert a válaszaid Benned vannak, nem rajtad kívül.
Nem másokban kell keresned őket, hanem saját magadban.
Nem külső ingerekből kell meghatározni magad, hanem belülről jövő érzésekből, válaszokból.
Azt hozzáteszem, hogy ez nem egy könnyű folyamat. Megengedni magadnak a csendet, kapcsolódni magaddal, az érzéseiddel, a testi érzetekkel komoly kihívás a mai világban, amikor minden arra törekszik, hogy reagálj a passzív megfigyelés helyett. Csakhogy ebből a látszólag haszontalan megfigyelésből születik majd meg idővel az a katalizátor, ami berobbantja a cselekvést és elindít az úton önmagad és a Te saját álmaid, vágyaid megélése, valódi önMAGod felé.
Az alábbi gondolatot Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus osztotta meg az egyik kerekasztalbeszélgetésben:
„Holnap az lesz más, amit ma elkezdünk másként csinálni.„
És azt hiszem, ebben rejlik a MOST valódi ereje. Semmi másra nincs hatásunk, mint a jelen pillanatra, amiben élünk. Ami volt, elmúlt és nem tudom megváltoztatni vagy semmissé tenni (bár szerintem nem is szükséges). Azt nem tudom, mit hoz a holnap, a következő óra vagy akár csak a következő pillanat. De ami most van, ami most történik a jelen pillanatban, az az enyém, hiszen itt vagyok benne. Ebben van választásom. Most el tudom dönteni, mit teszek vagy nem teszek. Most eldönthetem, hogy fél órán át pörgetem a facebookot, instagramot vagy leülök csendben és megfigyelem, hogy vagyok, milyen érzések és gondolatok vannak bennem. Most szabadon dönthetek, hogy rákeresek, hány szóból áll egy jó blogbejegyzés, vagy elfogadom, hogy ez a mennyiségű gondolat az, ami bennem most megszületett és ezzel oké tudok lenni.
A döntés minden pillanatban a miénk. Próbáld ki, hogy ma nem másokra, nem külső ingerekre reagálva próbálod meghatározni magad, hanem a saját belső hangodra hallgatva! És ne ess kétségbe, ha nem hallod meg azonnal! Adj időt magadnak és tudd: minden perccel, amit önmagadra fordítasz, amit saját magadnak ajándékozol, egyre közelebb kerülsz ahhoz, aki valójában vagy. És ezt megélni, önMAGodat megtalálni és kibontakoztatni az élet legnagyobb ajándéka.
Tegyél érte(d) még ma, hogy holnap már közelebb lehess hozzá(d)!
